Egyhangú szűrkésbarna minden

Mikor indultunk kifelé az első ami meglepett, hogy az ősvény fagyos. A napsütéstől kicsit már engedezett, tehát síkossá vált, jobban oda kellett figyeljek minden lépésemre. Igaz nem veszítettem semmit, mert ilyenkor november közepén nagyon egyhangú már a táj, szürke, száraz meg barna esetleg... Ezért kapta meg a szemem ez a galagonya bokor a maga piros gyöngyeivel, és sikerült is megörökítenem.
Örökítés, Istenem de balga beszéd, lehet hogy a megörökített túléli a "megörökítést", még ha csak tavaszig marad is meg, aztán hol van ettől az ÖRÖK, tuljdonképpen semmi sem örök, legalábbis a mai tudásunk szerint nem, hacsak maga a változás nem az.