Hibiszkusszaim télen

Nos, az alsó nem tudta összevárni mindkét virágját, azaz inkább én puskáztam el a fotózásukat, mire észbe kaptam egyik virág már kókadozott. Két napra rá viszont egyszerre nyílt ki mindkettő, kár, hogy egy két napnál nem tartanak tovább. Persze ez is csak ilyenkor télen kár, a nyáron miután elkezdték a virágzást,szinte minden nap volt friss virág rajtuk, több is egyszerre, csodálatosak voltak...

A vadkacsáim, úszkálás közben... Nekik ez kész paradicsom, legtöbbször etetik őket a parkba sétálók, gyerekek, felnőttek egyaránt.

Nos, mára ennyi elég is, mert unalmas lesz ez is a végén...:)

Hibiszkusz télen

Nem olyan szép mint a nyáriak, de méltányolandó, hogy most decemberben is kinyílt és virít, most még nagyobb szükségünk van a szépre, színesre...

Egy kis üdeség annyi telelői szürke-szomorú kép után.

Fura változások egyik napról a másikra

Ezek a felvételek egy napon készültek, a tegnapelőtt, naplementekor gyönyörködtem még a felhőtlen tiszta égben, aztán a tegnap reggel nem akartam hinni a szememnek mikor reggel kinéztem az ablakon, egyforma sötétre volt borulva és esett az eső. És, most jön az igazi meglepetés, ma reggel mintha csak a tegnapelőtt folytatása lenne: gyönyörűen süt a nap, felhőnek nyoma sincs, ragyogóan kék az ég újból. Nem tudom hány fok lehetett az éjszaka, most mindenesetre, +2 C fok van. Hát tényleg kitett magáért november is és egy ilyen derűs nappal búcsúzik, mert ma ugye november 30. van utolsó novemberi nap.
Visszatérve a fotókhoz, azért hangsúlyoztam, hogy egy napon készültek, mert érzékeltetni akartam a havas külvilágot, esetünkben ez a Rez (első kép) és a még sárgás - zöldes szomorúfüzeket (másadik kép) a Bethlen negyedi posta előtt, tehát a belvárosból. Tényleg megdöbbentő, hogy nem csak hogy nem hullatták el leveleiket de a távolabbi szomorúfűz lombja szinte sértetlenül zöld. Korábban említettem már, hogy a hagyomány szerint ha a fák nem hullatják el idejében és mind a lombjukat, az azt jelenti, hogy nehéz télnek nézünk elébe. Hát a jelzés most egyértelmű, kíváncsi vagyok tényleg: MILYEN TELÜMK LESZ!

Idei tél

Íme az idei első téli képek, amint az látható mindkét felvételen, sok levél maradt a lombhullató fákon, ami azt jelenti, hogy "nehéz telünk lesz". Na persze ha nem az ellenkezője valósul meg :) Az éjszaka minden esetre órákig zuhogott az eső, annyira hallatszott, hogy beleébredtem és sokáig nem tudtam vissza aludni tőle. Aztán mire megébredtem, már havazott szépen ha nem is olyan lendülettel mint ahogy esett az éjszaka. Eddig mi csak pilinkézéseket láttunk, bár már a megyén belül is a "katlanunkon" kívűl és felül, mindenütt kiadós havazásokat is láthattunk a tévében, most viszont ide is betört a tél. Örüljünk neki, hisz tényleg nem panaszkodhatunk: szép, hosszú, derűs, napsütéses őszünk volt. Bármilyen legyen is a tél, előbb-utóbb vége lesz annak is és akkor majd örülhetünk a tavasznak. Úgy legyen...

A festékes doboz kiborult....

Ezt itt találtam a neten és rögtön le is mentettem, annyira tetszik, és ezért is teszem fel ide hogy lássam ahányszór csak erre járok....

Egyhangú szűrkésbarna minden

Mikor indultunk kifelé az első ami meglepett, hogy az ősvény fagyos. A napsütéstől kicsit már engedezett, tehát síkossá vált, jobban oda kellett figyeljek minden lépésemre. Igaz nem veszítettem semmit, mert ilyenkor november közepén nagyon egyhangú már a táj, szürke, száraz meg barna esetleg... Ezért kapta meg a szemem ez a galagonya bokor a maga piros gyöngyeivel, és sikerült is megörökítenem.
Örökítés, Istenem de balga beszéd, lehet hogy a megörökített túléli a "megörökítést", még ha csak tavaszig marad is meg, aztán hol van ettől az ÖRÖK, tuljdonképpen semmi sem örök, legalábbis a mai tudásunk szerint nem, hacsak maga a változás nem az.

Novemberi túra

A tegnap, sikerült rávennem a kedves nejem, hogy elkísérjen a sétámon. Ismét szép idő volt, és ha nem viccel meg megint a fotó-kütyüm, - otthon nem ellenőriztem, és ismét lemerült elemekkel indultam útra - lehet, hogy kimegyümk a Budvár tetőre. Így viszont csak az erdőig sétáltunk, bent az erdőben én összekapartam egy kicsi erdei földet a következő földkeverékemhez, - februárban újra kell ültessem az amarilliszeimet,- és már indultunk is haza felé. Tény, hogy bár csak az erdőig voltunk eléggé elfáradtunk mindketten, én azt éreztem, hogy a derekam miatt a múlt héten nem jártam ki, csak a városban sétálgattam, tehát megint kiestem az edzésből, anyu pedig egyszerűen nincs szokva az ilyen hosszú túrákhoz, mert neki aztán hosszú volt nem vitás. Szerencsémre önként ajánlkozott, illetve az első kérdésemre, hogy jön-e igent mondott, így aztán amennyire csak lehetett visszafogta magát a zsémbelődéseivel. Fotót viszont csak kettőt sikerült csinálnom, a már említett ok miatt és mindkettőt én készítettem róla, de nekem így is megérte, jó volt együtt sétálni a késő őszi természetben

Azon tűnődöm...

Nos, ez egy régi, nagyon régi, irodalmi/helyi lap rovatcíme volt. Részletekre már nem emlékszem, csak arra, hogy tetszettek a rovat jegyzetei és mert most a többi kipróbált blogcímre mind azt írta ki a PC, hogy már foglaltak, hát ezt írtam be és láss csodát, alkalmasnak találtatott.
Szóval az ötletet mástól vettem, (nem árulom el, hogy kitől, de nem titok) arra gondoltam, hogy létre hozok egy külön blogot a tudományos hírek, események részére, - amik engem különösen érdekelnek természetesen - esetleg még egyet az egészséggel kapcsolatos net-irodalom részére, - koromból következik, hogy egyre többet foglalkoztat ez a téma is.
Igen ám de a második blog amit korábban már létrehoztam, nem működött ugyan úgy mint az első, illetve nem adott lehetőséget, hogy új URL címet tegyek elérhetővé rajta rákattintással. Nem tudom miért, és nem tartom kizártnak, hogy megint csak az én hozzánemértésem miatt nem működött, talán még ellenőriznem, kísérleteznem kellett volna, de mint annyiszor, már megint a könnyebbik megoldást választottam: töröltem a blogot, meghagyom az elsőt a tudományos híreknek eseményeknek - mit számít a cím? esetleg azon majd könnyebb lesz változtatni - s a "Tűnődéseim "-nek, hoztam létre új blogot. Majd meglátom, hogy hogyan oldom meg a harmadik ágát a blogomnak: az egészséggel kapcsolatosat.